Infantilis rapszódia

szeretnék megifjodni
saját fiammá visszakorosodni
önnemzéssel magamat újranemzeni
megfiadzani
akkor talán még enyém is lehetne
a szépséges Isabelle Adjani
meg Jutka Panna Zsuzska Lenke
a Miramarén Mira Mari
Mallorcán a kis Majorka
Floridában Ida Flóra
Christiániában Christina
(Fordhondával robognék érte a fjordra)
Trinidadban (ha van még) a Kiss Tina
a Malvinákon az egyik Malvina
Île de Pâques-on Pák Ila
az Iravadi partján Vadi Ira
A Titicaca-tónál Titika Katica
Veracruzban Cortez Veronika
Ámerikában (persze) Ámer Ika
Costa Ricában Koszta Erika
Mauritániában – nincs is vita –
a törökből lett Maori Rita
de hát nemcsak szerelemmel
szellemmel is él az ember
felvennének az egyetemre
létem létszámfölötti nem lenne
félsertés helyett tehátlan
könyvek alatt nyögne a vállam
megtanulnék negyven nyelven
hogy a többit elfeledjem
Moebius-szalagra írnék
hogy az ékírással írt ék
színéről megint színére
visszájáról visszájára
fordulván senki se értse
és magát bele ne ártsa
senki profán pillantása
pénzt se kéne még keresnem
ihletre költeni testem-
lelkem utolsó fillérig
tanulnék még ezer évig
megtanulnám amit tudok
s elfeledném amit nem tudok
lefúrnék a vers közepéig
de egyet se írnék végig
nem érdekelne a világ
demofasisztokráciák
csak a verstan és a nyelvtan
csak az élvtan és az elvtan
a jelentan és a múlttan
kár hogy eddig nem tanultam
nem kellene mindenestül
modernnek lennem testestül
lehetnék még prae-modern is
vagy ha tetszik posztmodern is
járna dekonstrukcióra
gondolatom kis rugója
mint egy finom Doxa-óra
bennem felépülne Bábel
a felépíthetetlen s a Báb- el-
Mandeben hajózva mint Sanyika
merengnék: ez a világ vékonya
a volt a lesz a semmi lika
melyből mindig újjászületik a
semmi a valami reciproka
csak törném a lelkem-agyam
míg megtalálom benne magam
s akkor semmit se kéne csinálnom
csak átcsempészni magam a vámon
akkor talán az lennék aki
s lehetne még belőlem valami
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]