Két Carpaccio-reprodukció
„Az Ararát-hegy tízezer megfeszítettje”
Hogy miért épp ezek a lovasok? |
S miért nem inkább…? Rá van írva: (részlet)
|
és bennük tündököl fel a festészet, |
a szín-robbanássá alakitott |
|
nap-energia. Nyíltan szembenéznek |
a hóhérok. Turbán és arc ragyog. |
S a lovak. Sörények és tomporok. |
Mintha a festő feléje se nézett |
|
volna képe nagyobb, felső felének |
(amit most itt én is eltakarok). |
S hol, mint monochrom statisztéria, |
|
Szín- s névtelen a fákra kiszögezve, |
szerteszét himbálózva lóg az – A- |
rarát-hegy tízezer megfeszítettje. |
|
|
„Szent Orsolya mártíromsága”
Részlet: A Hunok királya lenyilazza a szentet
Mi ez? A festő eltévelyedése? |
Vagy a festészeté? Ez a gyönyör, |
mely perverz módon épp ott tündököl, |
ahol elundorodva abba kéne |
|
hagynia, szökve a festés elől, |
s rázuhanni eldobott ecsetére? |
De nem. A hóhér pompás fenekére |
a pompás nadrág pompásan feszül, |
|
akár manapság az igazi blue-jeans.
|
A festő szemében szikrányi bú sincs, |
míg biztos kézzel rátalál az átvitt |
|
értelmű legkecsesebb mozdulatra, |
mellyel elegáns hőse lenyilazza |
közvetlen közelből a szűzi mártírt. |
|
|
|
|