Kétféle börtön
| Nem jöhet hozzám, ki pedig gyalog |
| is elindulna, tudom, ha jöhetne, |
| és én, ha mehetnék! Esztelenebbre |
| az élet már nem is fordulhatott. |
|
| Napok óta nem szóltam senkihez se, |
| gépemen is csak süket kín kopog, |
| kis szobámban vacogva topogok: |
| három lépés hosszant, három keresztbe. |
|
| Akár a börtön, gondolom. A börtön?
|
| Étlapról eszem. Ablakom előtt |
| a téli fáknak hó-virága nőtt. |
|
| Mocskomat folyó víz viszi… Tibor, |
| bocsáss meg, szégyenkezve most először |
| iszom egy éved undoraiból. |
|
|
|