Önarckép
Jól tudom, ahogy ki-ki önmagát |
látja, csak ferde, torzított tükörkép, |
olykor nemesebb-ívű, néha görbébb |
a valódinál: mindenképp fonák. |
|
Látjátok, ilyen vagyok. Mielőtt még |
ajkam kiejtené egyik szavát, |
alatta már a másik tűnik át, |
sosem azt mondhatom, amit szeretnék. |
|
Nem egy tükörben, tükrök szembenálló |
során látom magam sokszorozón |
örökkétig. S elvarázsolt varázsló, |
|
szemem minél jobban magamba mélyül, |
hókusz-pókusz és csinált csoda nélkül, |
annál inkább másokká változom. |
|
|
|