A Föld tulsó felén
| Hát itt vagyok az Óperencián túl, |
| lábam előtt csillog a Sárga Tenger, |
| míg tizezer kilométernyire |
| a kis haza viharban hánytorog. |
| S mint e csodás ország művészei |
| – roppant testen e finom kis kezek – |
| egyetlen széltépett virágos ágat, |
| a messziség és kétségek ködéből |
| úgy rajzolja elém a nyugtalanság |
| a szélben ingó otthon messzi táját, |
| s mögé a bűn, bánat és csalatottság |
| összefolyó sötét tus-foltjait. |
|
|