Mikor Csen Pan-Tin a sárga krizantémokat festette
…Új papírt tesz faragott asztalára, |
két jáspis-nehezékkel kifeszíti, |
kis hattyúnyakú, kényes bronzkanállal |
csepp vizet enged festékeire, |
s a nádecset nyomán máris kibomlik |
két hirtelen sarjadt sárga krizantém, |
zöld levélen mélyebb-zöld erezet |
s a tövek alján egy-egy rózsaszín folt. |
|
Ez a kéz nem kapkod a semmiségbe |
új s új formáért szédült izgalommal, |
ujjai hegyén tán évezred óta |
készen áll a megragadott világ, |
s oly egyszerűen esik meg előttem |
a teremtés mindennapos csodája, |
akár egy könnyű, hanyag étkezés. |
|
Egy órával ezelőtt semmi sem volt, |
csak a papír, e nyugtalan fehérség, |
s most itt a szirmok nagy sárga nyugalma, |
valami sosem-volt s örökre-termett. |
Üveggel egyenesre vágja, ráüt |
kétoldalt egy elefántcsont-pecsétet. |
Aztán banánt eszünk, jázmin-teával, |
s ránkszáll a hirtelen keleti alkony. |
|
[1956. október–november, Kína] |
|
|