Budapest, 1956. karácsony
Kő-torlaszok között, széttiport hó sarában |
kapkodjuk, ami van, német húst, dán tejet, |
egymást szídjuk, ha már mást szídni nem lehet, |
senki se tudja, hol, mikor és hányadán van: |
|
Európa közepén? vagy Hátsó-Indiában? |
Eszünk, alszunk, iszunk, akinek van, meleg |
ágyba is bújhatik, amellé, kit szeret, |
s éjes éjszaka van már esténél korábban. |
|
Egy város tíz után szobája ablakából |
úgy bámulja merő szemmel a holdvilág |
ezüst gyertyáival díszített éjszakát – |
|
mint szegény kisgyerek, ki az ablakon át |
nézi, vacogva a fagytól s vágyakozástól, |
a gazdagok csodás, meleg karácsonyát. |
|
|
|