Előhang

Én sose voltam igazán magam –
 
Magam én énmagam még sose voltam.
Hogy választhatnám hősömül magam?
 
Hogy dalolhatnám azt, ki nem is voltam?
Közhely lenne csak úgy, Rimbaud-ian –
 
De tán nem az így, stancákba csiszoltan
A hang tehát tassói, byroni –
S csak Arany által némiképp honi.
 

2

A régi forma váltson új köpenyt?
 
Új köpenynek se árt a régi forma.
Egy stanca-csepp, és máris benne cseng
 
A vers-kontínuum tengernyi gondja.
Az intenzív s extenzív végtelent
 
Végességében is magába fonja.
A puszta szórím megengedhető-e
Például? Használhatta volna Goethe?
 

3

De ennél kisebb gondom is nagyobb. Itt
 
Van (hogy ne mondjak mást) a kozmopo-
(Be sem végzem, úgy tán ki sem tudódik –
 
Arany is erre volt az apropó).
De legfőként az új s a régi módik
 
Űzik egymást, mint vadat a kopó.
Hagyomány: hagyományok hagyománya.
Meddőhányó és kincsek-kincse bánya.
 

4

S ha már Goethe… ő tudta, s tőle tudjuk
 
(Ha magunktól nem), mily döntő a nem:
Ha ugyanazt disztichonokba fújjuk,
 
Botrány lesz az, ami stancákba’ nem.
A forma a kétesvésésü kulcslyuk,
 
Melyen át kukucskál a kandi szem.
Forma mint kulcslyuk – nem is rossz hasonlat.
De hol marad helye a tartalomnak?
 

5

A tartalomnak, melynek nincs határa,
 
Míg a forma szűk s zártvonalu test,
S mégis e szűk nyilás az, mely kitárja
 
A változóban ezt a véglegest:
Eltűnik, hogy a láthatót a látha-
 
Tatlan láttatottjaként tételezd.
De míg azt hiszed, belénklátsz, te dőre,
Csak önnön bensődnek vagy voyeure.
 

6

Mert a végtelennek két vége van
 
(Pongyolán fogalmazva): aktuális
És potenciális is, máshogyan
 
(Nem matematikailag) magán- is
Meg köz- is, és viszonylataiban
 
Kívül s belül folyton egymásba játszik:
Akár a csiki-csuki a malom-
Játékban: így forma, úgy tartalom.
 

7

Miről is szól e vers? Persze a versről.
 
Van napjainkban ennél fontosabb?
Ki más tudja semmiből s végtelenből
 
A sarki kocsmához vivő utat?
Meg azt, hogy a lelkünk vetése megdől,
 
S Kukutyinban milyen hegyes a zab?
Bölcsek köve? Egységes térelmélet?
Tessék! tessék! itt látható az – élet.
 

8

A műfaj jeles mintái nyomán
 
Most kéne belefognom a mesébe.
De hol a hős? Istók vagy Don Juan?
 
(Tankréd lovagról már nem is beszélve.)
Átperegtek, mint jó liszt a szitán.
 
És nem maradt helyettük már az Én se,
A jó öreg lírai lelemény.
Nem ér a nevem! – tapsol a Nem-én.
 

9

„Én – az valaki Más”, így mondja Rimbaud.
 
„Én – az Senkisem”, tódítja Pessoa.
Autentikus létről már szólni sincs szó,
 
Tán csak a csecsemő oá-oá.
Aztán: „Ipi-apacs!” és „Ki a húnyó?”
 
Fogócskázik a Je és a Moi.
Ittlét és Ottlét között ténfereg
Heidegger meg a többi rossz gyerek.
 

10

Hogy meséljek arról, mi nem vagyok?
 
S amiről én (?) tudom csak, hogy lehetnék.
A mese jelenbe leforgatott
 
Múlt, vagy a múltba vetített jelenlét,
Idő – jövő, s feltételes – a mód
 
Nem lehet ott, hol feltétlen a jelkép:
A kép az a kép, amely sose más kép:
Történet, mi nem történhetne másképp.
 

11

Csakhogy… nem óhajtanék sarlatánmód
 
Turkálni abban, ami nem enyém,
Dehát: versben vagy függvényben, akárhogy:
 
Az esemény mégiscsak esemény,
S akár belátod, akár kitalálod,
 
Van múlt, mely a jövő végtelenén
Úgy úszik el, mint ami sohasem lett,
És sose része semmilyen jelennek.
 

12

Míg a (mondjuk) afin térben maradsz,
 
(Hogy mit szólt volna ehhez Euklídesz?),
Akármilyen sebességgel haladsz,
 
A fénysebességhez nem közelítesz –
Így marad mindig éppoly messze az,
 
Amit átélt Istók, Juan vagy Ínez,
Attól, amit a költő versbe foglal,
Akárhogy felgyorsított metrumokkal.
 

13

A metrika is… ha már itt e szó…
 
Bár e vers – neve is Ottava Rima –
Sorokba mérhető s rendezhető,
 
S háromszor kettő s kétszer egy a ríme
(Ha olykor kancsal is, s most ó vagy ő,
 
A vagy e tetszés szerint visszahívja),
Mégsincs vége – kontárul így tanítnám:
Minden vers végen túli, trans finit szám.
 

14

Arany mondja, s rá jó, ha odahallgatsz
 
(Majd Valéry is megerősíti):
A vers előbb csak kósza dalt sugalmaz,
 
A szó, mely szülte, később tölti ki –
Mi más tehát a forma? üres halmaz,
 
Amelynek nincsenek elemei.
Abszolut abszolut és szófia.
Valódi Kanti antinómia.
 

15

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]