Első ének
Ha már regény, jó, hát legyen regény. |
|
Regény, méghozzá verses (vagy a vers
|
Regénye tán?), bár nemrég éppen én |
|
Nyilatkoztam oda, hogy e kevercs- |
Műfaj nyugszik már (örök?) nyughelyén, |
|
Mint annyi más, mit sorra elfelejtsz. |
Hisz csak halandó, mint… mint mi?… mi nem?
|
Miért ne lenne éppen egy mű-nem? |
|
Az ichtyosaurusok is kihaltak. |
|
Összeroskadnak a galaxisok. |
Hát még a birodalmak, irodalmak, |
|
Rómák, rímek, rítusok, ritmusok! |
A földgolyó forgó agyába szaggat |
|
Folyton a kozmikus elektrosokk. |
Atom- és tudathasadások rázzák |
A Metagalaxis nagy Sárga Házát. |
|
De tovább halogatni mégsem illik. |
|
Bár elkezdeni a legnehezebb. |
Nagy választék ugyan nincs erre – mindig |
|
Készen áll a két klasszikus recept: |
In medias res vagy with the beginning,
|
|
Kétlem, hogy harmadikra szert teszek. |
De hátha mégis! Mért ne kezdeném én |
Ott, ahol más befejezi: a végén? |
|
A végén kezdeni – micsoda ötlet! |
|
Hogy erre még nem jött rá senki se! |
Csak honnan tudható, a vége könnyebb- |
|
E, mint a közepe vagy kezdete? |
Holott közismert, hogy munkakörömnek |
|
Mindig a könnyebb végét kerese- |
M – szegény fejem ezért is kapkodom tán |
A siker elől, mely csőstül zuhog rám. |
|
Csak most aztán lássuk már, hol a vége.
|
|
Hadd fogjam meg – akár könnyű, akár |
Nehéz –, énekem kezdetévé téve, |
|
Hiszen végül úgyis visszatalál |
Majd óhatatlanul a kezdetébe |
|
Annak, ami így fejtetőre áll: |
Aminek végén kezdődik a mű, |
Hogy kezdetén végződjék. Egyszerű, |
|
Nem? Kicsit én is belebonyolódtam. |
|
Dehát mit tegyünk, hogyha féreg ás, |
Mint az almában, minden fogalomban, |
|
S mind kevésbé nyílik kigázolás |
A szituból, amelyben ez a kor van, |
|
A – mondjuk – adekvát ábrázolás |
Felé, pedig az elvárás ez ám itt, |
Amit egy mindig táruló szezám nyit. |
|
(Itt van tehát – valaminek – a vége |
|
[Mert itt kezdtem el], de vajon – minek?
|
Ezt kellene már eldönteni végre. |
|
Csak ki mondja meg, hogy holnap mi lett
|
Abból, mi tegnap volt? Mindig kitéve |
|
Az emlék kergetőzéseinek? |
Egyszer volt hol nem volt körbefogódzva. |
Te rózsa rózsa ispilángi rózsa.) |
|
Mit várhatunk ily lebegő, „humán” |
|
Tárgytól, mint a szegény irodalom |
(Ily problémákkal nem küzdött Juan, |
|
Sem az én őrdöngős Lord-dalnokom), |
Amikor „abszolut invarián(s) |
Maga sem lehet”, ahogy kereken kij- |
Elenti a tudós Frank-Kamenyeckij.*
|
|
Mi kósza dalnokok mindig az egzakt |
|
Diszciplinákra bíztuk ihletünk: |
Tény és Törvény, hagytuk, előre megszabd, |
|
Csapongásunkban meddig merhetünk. |
De hova kapkodjunk már, ha a legszakt- |
|
Udományosabb teoréma-szint |
Szédületben magasan veri most |
Az Olympia-bajnok Pindaroszt? |
|
Ó, ódát zengeni a Győztesekhez! |
|
A kocsihajtó vagy fegyverfutó |
Eredménye végleges: mindig ez s ez, |
|
Abszolut, folytonos és tudható, |
Éppolyan metrikus, mint az a vers lesz, |
|
Mely tetteiknek örök hírt adó. |
Ily tényektől felröppenhet az ének, |
Szárnyán „istenácsolta szekerének”.*
|
|
A hossz és időköz mérte időben |
|
S térben – és versben (amíg van ilyen) |
Minden megleli helyét eltünőben, |
|
A rím, a mű-mezon, a szerelem, |
Csak akkor vagyunk egyszerre a csőben, |
|
Ha szemléletünk immár ezeken
|
Is átlépve, kezdet s vég cezuráján |
Túl hősöm többé seholsem találnám. |
|
Vezess hát, kamaszkor sátáni hőse, |
|
Botrány-hős és szabadság-hős, vezess, |
Ó stancák láncán új hős-keresőbe, |
|
Mi nélkül sánta lesz az énekes, |
Te sántán is a lelkek vezetője, |
|
Vezess pokolra, hová végzetes |
Útján végül sem szállhatott le hősöd. |
Úgy vélted, jobb lesz, ha te megelőzöd. |
|
Engem nem vár palotával Ravenna,*
|
|
Csak egy garszon-albérlet itt Budán. |
(S ha a -let nem is, de a bére mintha |
|
[Bár al-] főúri volna igazán!) |
(Elnézést, egy sorpárral többre ment a |
|
Stanca, hiába, a lakáshiány!) |
De itt is, ott is egy csak a gyehenna |
(S különben se másé – az én hibám): |
|
Képzeletem, ha tud, innen suhanna |
|
Túl téridőn és Óperencián, |
Kiséri bár vagy nem kiséri Guicc- |
Ioli grófnő – de versem itt a giccs |
|
|
Ingoványára téved már, pedig |
|
Most kellene magasba hágnia, |
Kezdettől végig, végtől kezdetig, |
|
Merre csalja lidérces mágia, |
Nem tudva még, hová emelkedik, |
|
Dicsőség várja vagy malária – |
És hátha egy új Missolounghinál |
A váratlanul várt hősi halál? |
|
Mert béke van most, nagypalástu béke, |
Alóla mindenütt, Keletre, Délre |
|
Indíthatsz újabb expedíciót, |
Szabadságon szabadságot cserélve, |
|
Csak arra kell vigyáznod szörnyümód, |
Hogy hajódat mily öbölbe vezényled, |
S regény lesz-e vagy rémregény – regényed. |
|
Most olvasom, hogy NewYorkban Kenneth |
|
Koch kartársam is rímekbe menekszik, |
Újabban ő is stancákban zeneg,*
|
|
Régi beat verse már nem oly projektív –
|
Meg is kapja érte az itemet,
|
|
Ami, félek, fölöttem is lebeg (sic!):
|
„Ha epika, hát legyen epika”*
|
A kritika így talál telibe.*
|
|
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
|
|