Képzelt emlék
Világlik nekünk a hajnali hold, |
kékítőbe oldja az éjsötétet: |
klasszikus tája s perce a szökésnek. |
EL! EL!* Away! mint Shelley írta volt. |
|
Robog a kocsi, ábrándja miértet |
s hovát nem kérdez: cikázó kobold. |
Ahogy az úton két szín egybefolyt, |
a véletlen olyan akár a végzet. |
|
Nem játszhat egyszer a játék komolyt? |
Cél nincs, csak szél, csak út, csak messziségek. |
Irány: a sose-lesz, a sose-volt. |
|
Képzelt úton a képzelt szökevények. |
S mikor a hold sugára odatéved, |
ajkad felcsillan, mint egy kicsi hold. |
|
|
|