Ronsard új szonettjei Az új Heléna számára
Ha majd öreg lesz Ön – ha már Ön is öreg lett |
S ki tudja tán atomlámpa fényében ül |
S keze közt biztosan nem rokka penderül |
Vajon majd bánja-e – nem is azt a „szerelmet” |
|
S nem azt a „megvetést” – hisz tudjuk nem vetett meg |
S enyém leende ha csak afféle körül- |
Mények közt is ahogy az annak sikerül |
Ki magából nem ad mást csak a nemiszervet |
|
Vajon majd bánja-e – nem amit nem adott |
Hanem amit kapott de el nem fogadott |
Én már a föld alatt leszek földhöz hasonló |
|
De belőlem fakad majd akkor is a Vágy |
Rózsája miben Önt verssé tükrözte Ronsard
|
S amiben Ön sosem ismerte föl magát |
|
|
Ha majd öreg lesz Ön – ha már Ön is öreg lett |
Nem tudom hol s mi lesz és ki tudja milyen |
Számláján gyűlik-e a dollár márka jen |
Vagy olcsón szórja szét mit olcsón osztva szerzett |
|
Úgy érzi érdemes volt így tépni a percet |
Ronsard-t s Horatiust idézve – tévesen |
Miközben tudja jól hogy nem rózsát terem |
Magának csak tövist csalánt csömört keservet |
|
Ingyen se higgye hogy ifjúságát irigylem |
Hisz az nekem talált kincsesszigeti kincsem |
Bronzfibula szeme selyemsár haj alatt |
|
És az lesz akkor is ha majd a földbe vetnek |
S belőlem s Önből is más semmi sem marad |
Se rózsa se tövis – csak ezek a szonettek |
|
|
A szonettek ezek az „ércnél maradóbbak” |
De maradóbb-e még merő húsnál az érc |
És az ércnél a vers hisz feslik mint a férc |
S már nem kecsegteti a költőt se a holnap |
|
Mi kecsegtesse hát Önt Kósza Kis Lidérc |
Akinek működő tőkét csak teste hozhat |
S bár tudja mi a rossz nem tudja mi a rosszabb |
Mi tartsa vissza? félsz? törvény? hit? eszme? AIDS? |
|
Milyen legyen? Tisztességes? Miért legyen? |
Mi győzze meg: miért ne tisztességtelen? |
Már őrlőbb férgeink is vannak mint a tetvek |
|
Egymást faló nyüvek: szonettek s poszt-szonettek |
S csak akkor tudja meg tán mi a szerelem
|
Ha majd öreg lesz Ön – ha már Ön is öreg lett |
|
|
|
|