„Portré vagy Dulcinea”
sokáig követtem. hozzáláncolva mint |
egy vontatott kocsi. aztán leszakadtam |
róla. hagytam. hadd tűnjön el a sűrűben. |
amiből vétetett s amibe visszatér. |
az utca számtalan lába között. |
lehet egy térdhajlatot megszólítani? |
|
eltűnt. de visszatért. valamely elrendelésből. |
hihettem volna. ha netán hiszek |
valamely elrendelésben. de nem. |
lehet-e a véletlen törvényszerű |
amikor a törvény véletlenszerű? |
|
például ez. hogy lehetséges millió |
közt egy ilyen térdhajlatot megteremteni? |
„tudja a teremtő”? ő a legkevésbé. |
ha tudná sose teremtene mást. |
csak ilyen térdhajlatot. milliót. |
|
a teremtés? kontár. csupa szerencse |
ha olykor legjobb formáját kifutja. |
azt is részlegesen. egy térdhajlatban. |
vagy egy tekintetben. olykor. a kettő |
együtt? s hozzá a többi? nem jön össze. |
|
visszatért. s megint eltűnt. magába |
visszafordulva. önmagával szemközt. itt volt |
és nem volt itt. nem volt itt és itt volt. akár |
ama Baudelaire-i tekintet. ott van-e |
valahol? az „örök időn”? a világ grafikonján |
meghatározható helyen? van-e „valahol”? |
|
|
|