„Játékok”

Hommage à Kurtág György és Márta

 
csak az ujjak          az ujjak          az ujjak
egy oktávval a billentyűk fölött
mintha nem is érinthetnénk meg
ezeket a tabukat
csak az ujjak érinthetik egymást az ujjak
az áthajló áthatoló átnyúló átbukó ujjak
ők ki se látszanak a zenéből
ki se hallatszik közülük a zene
*
    ez az új zene       régi zene
    ez a régi zene        új zene
nem interpretáció nem előadás
nem élmény      és nem szerzemény
Kurtágék nem Bachot játszanak
nem Bachot és nem Kurtágék
„a táncosnő nem nő aki táncol”
aki szól    ami szól     (mintha nem szólna)
valaki más       valami más       mi ez? ki az?
a közébük szorult évszázadok?
a közülük kihullt évszázadok?
hogy lehet megszólítani?
*
és hogy lehet meghallgatni?
szinte illetlen intimitás
illetéktelen hallgatózás
mint a lehallgatások
mint a kihallgatások
nem meg- csak hallgatni lehet
tárgytalan figyelemmel
odatagadni az ő hallgatásukhoz
valami obszcén bensőség a távolságban
az együtt szó őstörténete
a megtestesült duális
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]