Két szöveg – egy kottára

 
Ad Notam: Bach:
D-dúr gordonka szólószvit
(Pablo Casals)
 

1

Bármelyik pillanatban
 
itthagyhatom magam
anélkül hogy észrévenném
 
elmehetek magam mellett
az ádventi ködben
 
az eljövetel derengésében
mint aki sohase jött
 
s így nem lehet távozó sem
elmehetek magam mellett
 
anélkül hogy észrevenném
ahogy elmentem annyi éven át
 
e zene mellett
amely nem is zene és el
 
se suhant mellettem annyi éven át
vagy talán mindig itt volt a közelemben
 
csak én nem voltam hozzá közel
vagy épp a közelembe se került
 
hiszen sohase kerestem
azt se tudtam hogy létezik
 
ez az egyhúronmotozás
mintha valaki félne hozzáérni
 
mint egy tűzpróba előtt
ez a barokk minimal art
 
ez a véghetetlen egyhúronpendülés
amin át egyszerre kihallani
 
a csendből a csendet
 

2

 
bármelyik pillanatban
itthagyhatom magam
 
anélkül hogy észrevenném
elmehetek magam mellett
 
éppúgy mint bárki idegen
a novemberi ködben
 
az ádvent gomolygásában
elmehetek
 
az eljövetelben
mint aki el se jött
 
mint aki itt se volt
hány hosszú éven át
 
nem jutottam a közelébe
nem jutott a közelembe
 
ez a végeérhetetlen neszezés
ez a megunhatatlan unalom
 
az örökkévalóság unalma
ez az egyhúronpendülés
 
(ki se merem mondani, mivel)
hallhatom-e még egyszer
 
ezt a hallható
csendet a csendben
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]