Sextina-kettős

Már nem temető volt Csak Temetődomb
Fűbe süppedt fejfák a fák alatt
Keze először járt két verdeső comb
Között Ahogy a semmiből előront
A gömbvillámpattintott pillanat
S ujján száradt szivárványló maszat
 
(A versírók ma rühellik a verset
 
[Isten tudja akkor mért verset írnak]
 
A sornak befellegzett – furcsa szerzet –
 
Lassan nem marad belőlük csak írmag
 
Bújtatják mint szándékát a szatír vagy
 
Mint kétlábúak lábuk közt a szexet)
Ablakon át rájuk bukott a holdfény
S egymásra ők Egymás alatt felett ők
A csillagok közt csillagként kerengők
Míg úgy csillogott mint az égre feljött
Holdvilágban a tó tükrén a holdfény
Tükrös hasán az énből kicsordult én
 
(Bújtatják mint női blúzon az öltést
 
Mint nadrágok sliccén cipzárt vagy gombot
 
Mint gyilkos a szúrt sebbe beletört kést
 
Mint pénzmosók piszkos titkát a bankok
 
Mint barlang bejáratát a vakondok
 
Úgy is mondhatjuk Mint költők a költést)
Ádám-Évaként vacogva futottak
Úgy is nem is mint a kitaszítottak
A nyílt utcán kezük összefonódva
Gyötrött szemérmükön Masaccio-módra
Végül is a vetetlen ágyra rogytak
Paradicsomból a Paradicsomba
 
(Mint akik az üldözöttet bújtatják
 
S mint ugyanő majd volt szállásadóját
 
Mint Éva rejté Úr elől az almát
 
Mint Nagymenedzser az áfás adóját
 
Mint dunnák közé kiscsaja machóját
 
Mint cica – dolgavégeztével – almát)
Idegen neveddel volt tele szája
Formázta ajka és becézte nyelve
Harapva tépve kilökve lenyelve
Suttogva és sikoltva és kiáltva
Ahogy szüzességét neked kinálta
Mint áldozati húst oltárra vetve
 
(Mire felfognád a jelen csak emlék
 
S ha át nem lényegülne a jövőbe
 
A múlt – sosem lehetne múlt belőle
 
Így válik mindig-új létté a nemlét
 
Így költözik a semmi az időbe
 
Így foszlik nemlettséggé a jelenség)
Ahogy kinyílt – kékszilva magvaválva –
Szája előtt a húsgyümölcs-tekervény
Nem volt többé oly Ariadne-szála
Mely a labirintusból kivezetvén
A jó útra vitte volna Magába
Csuklott mint egy megfejthetetlen rejtvény
 
(Én vállaltam hogy vállalom e sorra
 
Sort e feledés szülte újdon-újat
 
Ahogy borongva egymáshoz simulnak
 
S egy a mást messziről is átkarolja
 
Mint közös görcsbe rándulnak az ujjak
 
Ha férfiméretet vesz női forma)
A hús a hús a minden húsok útján
Csapong s téblábol mind ami nem is lett
Telítés-ürítés üreg és nyúlvány
Egyetemes Elve dicséri Istent
Ahogy Seint a Zeittel összekutyulván
Teremtüvé ezt a Semmit a Mindent
(A történelem nem az ami történt
Sejtelme sincs miről azt hiszi tudja
Csak ami a millió magába tört lényt
Idegsejtjei zárványába csukja
[Ahogy beletörik tövis az ujjba]
Kiválthatatlan kínként vagy gyönyörként)
Tornada vagy Nyúlvány
Hozsánna néktek és megint hozsánna
Sárkánygyíkok Patások és Petések
Ámor és Éva Vének és Zsuzsánna
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]