Arcképem alá
|
Berény Róbert rajzához
| Hogy felrémlő szemem rámnéz a rajzon, |
| úgy serken sejtjeimben elveszett |
| mozgalmad, élet! rajzó szervezet, |
| magamnak mind új látványára ajzón. |
|
| A nemlét mindig-egynek tervezett, |
| merő maszkjából bontja szét e rajz-ón |
| pergő jövők száz játékára arcom, |
| amelyre már az öröklét lesett. |
|
| Ó ámulat, múlás csudája: élet! |
| hogy minden perc újat vajúdva ring |
| ágyán ezer törvénynek és szeszélynek, |
|
| s a változás kínjuk-csiszolta, részeg |
| tükréből ránk megújra visszanéznek |
| új rajzaink, mindég új arcaink. |
|
|
|