Régimódi ballada
Kis nagyothallással megvert gyerekség |
Rájátszásként friss öregségi vakság |
Szúrós szögesdrótok és tompa elmék |
Mézédes csókok véráztatta akták |
(Vagy fordítva ha netán úgy akarják) |
Az ördögfiókák az istenatták |
Rendesen bekerítették őkelmét |
Kész csoda hogy megélte élte nagygyát |
S most csak ámul hogy mindezt ingyen agygyák |
– Az üdvösséghez Herceg! mondd mi kell még? |
|
Volt ez meg az bátorság és ijedség |
S ami jöhet még csak semleges aggság |
Végtelen lét után a végtelen vég |
(Ahogy új matematikák sugajják) |
A röpke plusz utáni minusz naccság |
S közben egy kisebb-nagyobb gyenge-agyság |
Sajnáljuk – irigyeljük-e őkelmét |
Fogja kávéját nyalja ki az alját |
S fusson – az istenért – ha kiutat lát |
– Az üdvösséghez Herceg mondd mi kell még? |
|
De halál elől csak halál a mentség |
A kis ürdöng őbenne veri lantyát |
A tűz nem a pokolban – odabent ég |
A lángok titkait nyaldosva falják |
Nehéz léptével csak egy út marad rá |
Mely minden régi sebet újra feltép |
Mi más kisérthetné meg még őkelmét |
Mint a kétség láncából kiszakadt vágy |
A semmi útjain otthagyni terhét |
– Herceg az üdvösséghez mondd mi kell még? |
|
Herceg az üdvösséghez mondd mi kell még? |
Kettő közül választhat földi vendég:
|
„Mit az egész világ?” – kérdik Mayernék |
„Könyv az egész világ” – sugják Mallarmék |
|
|
|