Régimódi ballada

(Pentatonban)
 

(Ámulás)

Kis nagyothallással megvert gyerekség
Rájátszásként friss öregségi vakság
Szúrós szögesdrótok és tompa elmék
Mézédes csókok véráztatta akták
(Vagy fordítva ha netán úgy akarják)
Az ördögfiókák az istenatták
Rendesen bekerítették őkelmét
Kész csoda hogy megélte élte nagygyát
S most csak ámul hogy mindezt ingyen agygyák
– Az üdvösséghez Herceg! mondd mi kell még?
 

(Volt-nincs-van)

Volt ez meg az bátorság és ijedség
S ami jöhet még csak semleges aggság
Végtelen lét után a végtelen vég
(Ahogy új matematikák sugajják)
A röpke plusz utáni minusz naccság
S közben egy kisebb-nagyobb gyenge-agyság
Sajnáljuk – irigyeljük-e őkelmét
Fogja kávéját nyalja ki az alját
S fusson – az istenért – ha kiutat lát
– Az üdvösséghez Herceg mondd mi kell még?
 

(Haláltánc)

De halál elől csak halál a mentség
A kis ürdöng őbenne veri lantyát
A tűz nem a pokolban – odabent ég
A lángok titkait nyaldosva falják
Nehéz léptével csak egy út marad rá
Mely minden régi sebet újra feltép
Mi más kisérthetné meg még őkelmét
Mint a kétség láncából kiszakadt vágy
A semmi útjain otthagyni terhét
– Herceg az üdvösséghez mondd mi kell még?
 

Ajánlás

Herceg az üdvösséghez mondd mi kell még?
Kettő közül választhat földi vendég:
„Mit az egész világ?” – kérdik Mayernék
„Könyv az egész világ” – sugják Mallarmék
 

[2000]

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]